Kötődő nevelés

Mi fán terem a „kötődő nevelés”?

 

A hordozásról szóló részt okvetlenül javaslom elolvasásra ezen témához kapcsolódóan, hiszen a

kötődés optimálisan csak szoros fizikai együttlétben, érintésen keresztül képes kialakulni.

A hordozás témánál nem említettem, hogy ma is akadnak olyan népek (Bali szigetén), ahol az

újszülöttet fél éves koráig sosem teszik le. Hordozzák – nem csak az anya, hanem a törzs többi

tagja is, ha az édesanya pl. fürödni megy ­ , ölben fogják s éjjel is emberi ’testágyon” alszik. És

természetesen igény szerint a továbbiakban is hordozzák. Igény alatt értem a gondozó igényét és

természetesen az utód igényét is, hiszen amikor már a tudat nyiladozik, és kicsit megerősödött a

csecsemő saját idegrendszerét védő rendszere, kezdetét veheti a környezet közvetlen

megismerése is. Ehhez az szükségeltetik, hogy legyen egy összefüggő, biztonságos és tágas

fizikai tér ( nem a kiságy, járóka, bébikomp) ahol csemeténk a mozgásfejlődés állomásait

kiteljesítheti, gyakorolhatja. A mozgásfejlődésről bővebben szólok majd egy külön erről szóló

témában.

 

Ehhez mérten igen elgondolkodtató az elsősorban Amerikából áramló „civilizációs” nevelési

trend, mely szerint a babát már külön szobával, bébi őrzővel, esetlegesen figyelő kamerás

rendszerrel várják. Sok­sok önálló elalvást­alvást tanító módszerük van, amelyek egytől­egyig

ellent mondanak az élet és a biológia törvényszerűségeinek. Zárójelben jegyzem csak meg, hogy

gondolkodjunk el azon, mely társadalom az, ahol a legtöbb kényszeres, fizikailag, lelkileg és

elmeállapot ügyileg abnormális egyed él!?

 

Az agyunkat kettősség jellemzi! Egyrészt a legbonyolultabb „számítógépes” rendszernek

felfogható adományunk, másrészt ős öreg biológia szervünk, amely egyszerűen nem tudja, hogy

milyen évbe, közösségbe születünk. Agyunk fejlődéséhez szükséges elemek ugyanazok, amelyek

több ezer évvel ezelőtt voltak és bizony azt sem tudja, hogy egy őserdő közepén élő törzsbe vagy

épp egy tízmilliós lakosságú nagyvárosba születünk.

 

Amint azt az előzőekben ( gondolatok a hordozásról) is írtam, az embergyerek koraszülött az

élőlények világában s egyes pszichológusok szerint legalább fél éven keresztül külső anyaméhet

lenne szükséges biztosítani számukra az optimális fejlődés eléréséhez.

A kötődő vagy válaszkész gondoskodás gyakorlatilag azt jelenti, hogy azonnal reagálok az

újszülött, csecsemő jelzéseire. Nem hagyom sírni, nem gondolom, hogy neki kell igazodni a

család mindennapjaihoz, hogy tanuljon meg magától elaludni …

 

Ahogyan az anya reagál gyermekére, azzal nem csupán magáról ad jelzést a babának, hanem

egyben önmagát tanítja utódjának. Ha a baba azt tapasztalja, hogy figyelnek, reagálnak rá, azzal

azt tanulja önmagáról is, hogy fontos, szerethető és érdemes szólni, érdemes jelezni.

A kötődően nevelt gyerekek mindig is „munkásabbak”, hiszen megosztóbbak, közlékenyebbek,

jobban igénylik a figyelmet és a törődést. Ez bizony hosszútávú befektetés, s egy egész életre

szóló szülő­gyerek kapcsolat szilárd alapját képezheti. Az anya­gyerek kapcsolat nem más, mint

az Őskapcsolat, ősbizalom, ami a későbbiekben a felnövekvő embergyerek minden egyéb

kapcsolatának alapját képezi.

 

(B. Dobos Judit)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük