Mi fán terem a „kötődő nevelés”?
A hordozásról szóló részt okvetlenül javaslom elolvasásra ezen témához kapcsolódóan, hiszen a
kötődés optimálisan csak szoros fizikai együttlétben, érintésen keresztül képes kialakulni.
A hordozás témánál nem említettem, hogy ma is akadnak olyan népek (Bali szigetén), ahol az
újszülöttet fél éves koráig sosem teszik le. Hordozzák – nem csak az anya, hanem a törzs többi
tagja is, ha az édesanya pl. fürödni megy , ölben fogják s éjjel is emberi ’testágyon” alszik. És
természetesen igény szerint a továbbiakban is hordozzák. Igény alatt értem a gondozó igényét és
természetesen az utód igényét is, hiszen amikor már a tudat nyiladozik, és kicsit megerősödött a
csecsemő saját idegrendszerét védő rendszere, kezdetét veheti a környezet közvetlen
megismerése is. Ehhez az szükségeltetik, hogy legyen egy összefüggő, biztonságos és tágas
fizikai tér ( nem a kiságy, járóka, bébikomp) ahol csemeténk a mozgásfejlődés állomásait
kiteljesítheti, gyakorolhatja. A mozgásfejlődésről bővebben szólok majd egy külön erről szóló
témában.
Ehhez mérten igen elgondolkodtató az elsősorban Amerikából áramló „civilizációs” nevelési
trend, mely szerint a babát már külön szobával, bébi őrzővel, esetlegesen figyelő kamerás
rendszerrel várják. Soksok önálló elalvástalvást tanító módszerük van, amelyek egytőlegyig
ellent mondanak az élet és a biológia törvényszerűségeinek. Zárójelben jegyzem csak meg, hogy
gondolkodjunk el azon, mely társadalom az, ahol a legtöbb kényszeres, fizikailag, lelkileg és
elmeállapot ügyileg abnormális egyed él!?
Az agyunkat kettősség jellemzi! Egyrészt a legbonyolultabb „számítógépes” rendszernek
felfogható adományunk, másrészt ős öreg biológia szervünk, amely egyszerűen nem tudja, hogy
milyen évbe, közösségbe születünk. Agyunk fejlődéséhez szükséges elemek ugyanazok, amelyek
több ezer évvel ezelőtt voltak és bizony azt sem tudja, hogy egy őserdő közepén élő törzsbe vagy
épp egy tízmilliós lakosságú nagyvárosba születünk.
Amint azt az előzőekben ( gondolatok a hordozásról) is írtam, az embergyerek koraszülött az
élőlények világában s egyes pszichológusok szerint legalább fél éven keresztül külső anyaméhet
lenne szükséges biztosítani számukra az optimális fejlődés eléréséhez.
A kötődő vagy válaszkész gondoskodás gyakorlatilag azt jelenti, hogy azonnal reagálok az
újszülött, csecsemő jelzéseire. Nem hagyom sírni, nem gondolom, hogy neki kell igazodni a
család mindennapjaihoz, hogy tanuljon meg magától elaludni …
Ahogyan az anya reagál gyermekére, azzal nem csupán magáról ad jelzést a babának, hanem
egyben önmagát tanítja utódjának. Ha a baba azt tapasztalja, hogy figyelnek, reagálnak rá, azzal
azt tanulja önmagáról is, hogy fontos, szerethető és érdemes szólni, érdemes jelezni.
A kötődően nevelt gyerekek mindig is „munkásabbak”, hiszen megosztóbbak, közlékenyebbek,
jobban igénylik a figyelmet és a törődést. Ez bizony hosszútávú befektetés, s egy egész életre
szóló szülőgyerek kapcsolat szilárd alapját képezheti. Az anyagyerek kapcsolat nem más, mint
az Őskapcsolat, ősbizalom, ami a későbbiekben a felnövekvő embergyerek minden egyéb
kapcsolatának alapját képezi.
(B. Dobos Judit)