Éjszakai gondoskodás, avagy “Mindenki másképp csinálja!”
Ebben a témában is, mint mindenben, megoszlanak a vélemények. Akadnak, akik kezdetektől
külön szobában tartják az új kis jövevényt s próbálják ilyenolyan módszerekkel megtanítani
(akár szelídebb „szoktatással”, akár durva sírni hagyással ) csemetéjüket arra, hogy önállóan el
tudjon aludni. Vannak, akik ugyan külön szobába teszik, de velük, mellettük alszanak el s csak
akkor térnek vissza hálószobájukba, ha már a pici elaludt s esetenként vándorolnak éjjel ideoda.
S olyan szülőkről is tudunk (Ők a leginkább kötődően nevelők), akik úgy vélekednek, hogy egy
pici újszülött képtelen még elaludni egyedül, segíteni szükséges Őt addig ebben, amíg az
idegrendszere meg nem érik arra, hogy valóban képes legyen az önálló elalvásra.
Vizsgálatok bizonyítják, hogy a sírni hagyott újszülöttek és csecsemők még a látszólag nyugodt
alvás szakaszában is tele vannak stresszel, több órán keresztül adrenalint termel a szervezetük.
Az adrenalin készenlétbe tartja az egész szervezetet, így nem hogy nyugodt alvás nem valósulhat
meg, de az agy éjszakai „rendező” szerepét sem tudja elvégezni.
Amint a hordozásnál már említettem, Bagdy Emőke a „Szentháromság” egyik alappillérének
tekinti az igény szerinti szoptatás és a hordozás mellett az együttalvást. Ezen anyák csoportját
gyakran „anyarabszolgának” titulálják más anyacsoportok, akik az önálló elalvás, az éjszakát
való átalvás mielőbbi megtanítását szorgalmazzák utódjuk számára.
Mindenki eldöntheti, hogy mely szemlélettel szimpatizál, és hogyan végzi, vagy nem végzi az
éjszakai gondoskodást.
Akadnak azonban tények, amelyek amellett szólhatnak, hogy az újszülött, később csecsemő
természetes, biológiai igénye az, hogy gondozója mellett lehessen éjjel is és az ó „pajzsa”, aki
segít számára letompítani és feldolgozni az Őt körülvevő fájdalmasan sok ingert védtelen és
éretlen idegrendszeréből kifolyólag, mindig ott van, ha hívja.
Az embergyerek éretlen idegrendszere több hónapig képtelen arra, hogy az alvás mély
szakaszába, az úgynevezett non Rem szakaszba lépjen. Alvása nagyrészt az aktív, REM síkon
történik. Ennek a jelentősége leginkább abban rejlik – már említettem, hogy az agy többezer éve
ugyanolyan programmal rendelkezik az újszülötteknél – hogy a még éretlen funkcionális
szervekszervrendszerek net tökéletesen kiforrott működése nehogy anomáliához, esetleg
bölcsőhalálhoz vezessen. (Zárójelben jegyezem meg, hogy a bölcsőhalál igazi okát a mai napig
nem tudta megfejteni az orvostudomány, csak a rizikófaktorokat ismeri. Az viszont köztudott,
hogy a gondozójukkal együtt alvó babák nem halnak bölcsőhalált.)
A „primitív” agy legfőbb célja a túlélés! Ezért is ébred sokszor a pici, hogy nyugtázza,
biztonságban vane, ott vane, aki megvédi Őt a ragadozóktól. Pont úgy, mint sok száz vagy ezer
évvel ezelőtt … az agy nem tudja, hogy milyen évet írunk és helyileg hová születtünk. Ezek
biológia őskódok, amin nem lehet változtatni. Pont olyan, mint a több generáció óta fogságban
született mókusok mogyorórejtő reflexe. Hiába születnek és nevelkednek ketrecben több
generáció óta, ha egyetlen fajtársától sem látta a kicsi mókus, akkor is kaparja a ketrec alját s a
kapott mogyorót vagy diót próbálja elásni, elrejteni.
Könyvek szólnak arról is, hogy az agy éjjel rendez. Napközben, mint egy könyvtárba, érkeznek
garmadával a könyvek a könyvtáros pultra ( a rengeteg információ ) éjjel pedig minden könyv a
helyére kerül, azaz létrejön a tanulás. Ehhez rengeteg energiára van szükség. A kizárólag
anyatejjel táplált babák többször ébrednek éjjel a szükséges energiaszerzés végett s
pszichológusok csoportja állítja, hogy intelligensebbek tápszeres társaiknál.
(B. Dobos Judit)