Éjszakai gondoskodás

Éjszakai gondoskodás, avagy “Mindenki másképp csinálja!”

 

Ebben a témában is, mint mindenben, megoszlanak a vélemények. Akadnak, akik kezdetektől

külön szobában tartják az új kis jövevényt s próbálják ilyen­olyan módszerekkel megtanítani

(akár szelídebb „szoktatással”, akár durva sírni hagyással ) csemetéjüket arra, hogy önállóan el

tudjon aludni. Vannak, akik ugyan külön szobába teszik, de velük, mellettük alszanak el s csak

akkor térnek vissza hálószobájukba, ha már a pici elaludt s esetenként vándorolnak éjjel ide­oda.

S olyan szülőkről is tudunk (Ők a leginkább kötődően nevelők), akik úgy vélekednek, hogy egy

pici újszülött képtelen még elaludni egyedül, segíteni szükséges Őt addig ebben, amíg az

idegrendszere meg nem érik arra, hogy valóban képes legyen az önálló elalvásra.

 

Vizsgálatok bizonyítják, hogy a sírni hagyott újszülöttek és csecsemők még a látszólag nyugodt

alvás szakaszában is tele vannak stresszel, több órán keresztül adrenalint termel a szervezetük.

Az adrenalin készenlétbe tartja az egész szervezetet, így nem hogy nyugodt alvás nem valósulhat

meg, de az agy éjszakai „rendező” szerepét sem tudja elvégezni.

 

Amint a hordozásnál már említettem, Bagdy Emőke a „Szentháromság” egyik alappillérének

tekinti az igény szerinti szoptatás és a hordozás mellett az együttalvást. Ezen anyák csoportját

gyakran „anyarabszolgának” titulálják más anyacsoportok, akik az önálló elalvás, az éjszakát

való átalvás mielőbbi megtanítását szorgalmazzák utódjuk számára.

Mindenki eldöntheti, hogy mely szemlélettel szimpatizál, és hogyan végzi, vagy nem végzi az

éjszakai gondoskodást.

 

Akadnak azonban tények, amelyek amellett szólhatnak, hogy az újszülött, később csecsemő

természetes, biológiai igénye az, hogy gondozója mellett lehessen éjjel is és az ó „pajzsa”, aki

segít számára letompítani és feldolgozni az Őt körülvevő fájdalmasan sok ingert védtelen és

éretlen idegrendszeréből kifolyólag, mindig ott van, ha hívja.

 

Az embergyerek éretlen idegrendszere több hónapig képtelen arra, hogy az alvás mély

szakaszába, az úgynevezett non Rem szakaszba lépjen. Alvása nagyrészt az aktív, REM síkon

történik. Ennek a jelentősége leginkább abban rejlik – már említettem, hogy az agy többezer éve

ugyanolyan programmal rendelkezik az újszülötteknél – hogy a még éretlen funkcionális

szervek­szervrendszerek net tökéletesen kiforrott működése nehogy anomáliához, esetleg

bölcsőhalálhoz vezessen. (Zárójelben jegyezem meg, hogy a bölcsőhalál igazi okát a mai napig

nem tudta megfejteni az orvostudomány, csak a rizikófaktorokat ismeri. Az viszont köztudott,

hogy a gondozójukkal együtt alvó babák nem halnak bölcsőhalált.)

 

A „primitív” agy legfőbb célja a túlélés! Ezért is ébred sokszor a pici, hogy nyugtázza,

biztonságban van­e, ott van­e, aki megvédi Őt a ragadozóktól. Pont úgy, mint sok száz vagy ezer

évvel ezelőtt … az agy nem tudja, hogy milyen évet írunk és helyileg hová születtünk. Ezek

biológia őskódok, amin nem lehet változtatni. Pont olyan, mint a több generáció óta fogságban

született mókusok mogyorórejtő reflexe. Hiába születnek és nevelkednek ketrecben több

generáció óta, ha egyetlen fajtársától sem látta a kicsi mókus, akkor is kaparja a ketrec alját s a

kapott mogyorót vagy diót próbálja elásni, elrejteni.

 

Könyvek szólnak arról is, hogy az agy éjjel rendez. Napközben, mint egy könyvtárba, érkeznek

garmadával a könyvek a könyvtáros pultra ( a rengeteg információ ) éjjel pedig minden könyv a

helyére kerül, azaz létrejön a tanulás. Ehhez rengeteg energiára van szükség. A kizárólag

anyatejjel táplált babák többször ébrednek éjjel a szükséges energiaszerzés végett s

pszichológusok csoportja állítja, hogy intelligensebbek tápszeres társaiknál.

 

(B. Dobos Judit)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük