Gondolatok a hordozásról
Bagdy Emőke a „szentháromság” egyikének tartja a hordozást az igény szerinti szoptatás és
együttalvás mellett. Véleménye szerint azok az újszülöttek és csecsemők valamint későbbiekben
kisgyermekek, akik ezt a hármasságot megkaphatják úgy, hogy ez a szülőknek is őszinte igénye,
sokkal kiegyensúlyozottabban, harmonikusabban fejlődnek minden tekintetben. S a
későbbiekben is stabilabb, a stresszt jobban tűrő, boldogabb egyénekké válhatnak.
Az embergyerek, bárhogy is nézzük, koraszülöttnek minősül az élőlények világában. Hatalmas
koponyaméretünk miatt 910 hónapnál tovább nem időzhetünk az anyaméhben, mert fizikailag
egyszerűen nem férnénk ki, természetes úton képtelenek lennénk megszületni. Ha alaposan
szétnézünk az állatvilágban, rögtön nyugtázhatjuk, hogy az utódok vagy szinte azonnal lábra
állnak születésük után, vagy erszényben vannak hordozva mindaddig, amíg önjáróvá nem
fejlődnek.
Mindezek és további ismeretek fényében több mélylélektannak foglalkozó pszichológus állítja,
hogy születés után mintegy fél egy éven át külső anyaméhet szükséges biztosítani az
embergyereknek is az optimális, kiegyensúlyozott fejlődéshez, csakúgy, mint az állatvilágban.
Az embergyerek legfőbb csatornája a bőr. A bőr, olyan, mintha a kifordított, külső idegrendszere
lenne, így a legtöbb tanulást bőrén, azaz az érintésen keresztül kaphatja. Az újszülött igen
fejletlen, védtelen idegrendszerrel jön a világra. A pszichológusok közül többen is úgy
vélekednek, hogy az édesanya, mintegy „pajzs” vagy „konténer” szerepet betöltő transzformátor
gyermeke fejlődésében. Ha a baba kezdetektől fizikai kontaktusban lehet gondozójával és mindig
választ kap (fizikailag), azzal az Őt gondozó mintegy felfogja, átalakítja és szelídebb formában
visszaadja ( azt, hogy fáj a hasa, éhes, nedves a pelenka, hangos zajt hallott és megijedt …) azt
az előzőekben elviselhetetlen ingert a babának. Ha ez a folytonos „pajzskonténer” szerep jelen
van a babát gondozó részéről, akkor sokkal hamarabb és stabilabban alakulhat ki a csemete saját
idegrendszerének védőhálója, azaz, hogy be tudja fogadni, el tudja viselni az Őt körülvevő
ingerhalmazzal teli világot.
Az idegrendszer optimális fejlődésének másik alappillére a mozgás! Mozgás nélkül nincs íródás,
fejlődés. Az, hogy a hordozott utód milyen sokféle együttmozgást végez el a hordozójával
biztonságban, védett pozícióban, s így mennyivel gyorsabb ütemben fejődik minden területen,
már csak hab a tortán.
Még egy plusz hozadék, amit egyes ortopédus szakemberek állítanak, hogy a csípőficamos vagy
fejletlen csípőízületi vápával született babáknak teljesen optimális vápa alakulástfejlődést
biztosíthat a napi 23 órás csípőn hordozás, hiszen a csípőízületi apparátus éppen olyan
helyzetben van tartva, hogy az optimális anatómiai helyzet kifejlődhessen. Gondoljunk csak bele,
hogy mennyivel komfortosabb és szelídebb megoldás ez, mint egy merev terpeszpelenka vagy a
régebben használt Pavlikkengyel. A jó minőségű hordozóeszközben lévő testarttása (béka
pozíció☺) teljesen optimális a gerincoszlopnak, egész csont – és izomrendszer fejlődésének.
A hordozás kezdetben elöl – mint egy erszény – történik, majd a baba súlyától és az anya
bátorságától függően (esetleges csípőízületi probléma esetén) csípőn folytatódik s végül a háton
fejeződik be. A hordozás fortélyairól, hordozóeszközökről és egyéb hordozással kapcsolatos
információkról érdemes egy hordozótanfolyamon elméleti és gyakorlati ismereteket szerezni az
érdeklődőknek. Eger környékén a Közelbaba Egyesület foglalkozik ezen területtel.
(B. Dobos Judit)