Hordozás

Gondolatok a hordozásról

 

Bagdy Emőke a „szentháromság” egyikének tartja a hordozást az igény szerinti szoptatás és

együttalvás mellett. Véleménye szerint azok az újszülöttek és csecsemők valamint későbbiekben

kisgyermekek, akik ezt a hármasságot megkaphatják úgy, hogy ez a szülőknek is őszinte igénye,

sokkal kiegyensúlyozottabban, harmonikusabban fejlődnek minden tekintetben. S a

későbbiekben is stabilabb, a stresszt jobban tűrő, boldogabb egyénekké válhatnak.

 

Az embergyerek, bárhogy is nézzük, koraszülöttnek minősül az élőlények világában. Hatalmas

koponyaméretünk miatt 9­10 hónapnál tovább nem időzhetünk az anyaméhben, mert fizikailag

egyszerűen nem férnénk ki, természetes úton képtelenek lennénk megszületni. Ha alaposan

szétnézünk az állatvilágban, rögtön nyugtázhatjuk, hogy az utódok vagy szinte azonnal lábra

állnak születésük után, vagy erszényben vannak hordozva mindaddig, amíg önjáróvá nem

fejlődnek.

 

Mindezek és további ismeretek fényében több mélylélektannak foglalkozó pszichológus állítja,

hogy születés után mintegy fél­ egy éven át külső anyaméhet szükséges biztosítani az

embergyereknek is az optimális, kiegyensúlyozott fejlődéshez, csakúgy, mint az állatvilágban.

Az embergyerek legfőbb csatornája a bőr. A bőr, olyan, mintha a kifordított, külső idegrendszere

lenne, így a legtöbb tanulást bőrén, azaz az érintésen keresztül kaphatja. Az újszülött igen

fejletlen, védtelen idegrendszerrel jön a világra. A pszichológusok közül többen is úgy

vélekednek, hogy az édesanya, mintegy „pajzs” vagy „konténer” szerepet betöltő transzformátor

gyermeke fejlődésében. Ha a baba kezdetektől fizikai kontaktusban lehet gondozójával és mindig

választ kap (fizikailag), azzal az Őt gondozó mintegy felfogja, átalakítja és szelídebb formában

visszaadja ( azt, hogy fáj a hasa, éhes, nedves a pelenka, hangos zajt hallott és megijedt …) azt

az előzőekben elviselhetetlen ingert a babának. Ha ez a folytonos „pajzs­konténer” szerep jelen

van a babát gondozó részéről, akkor sokkal hamarabb és stabilabban alakulhat ki a csemete saját

idegrendszerének védőhálója, azaz, hogy be tudja fogadni, el tudja viselni az Őt körülvevő

ingerhalmazzal teli világot.

 

Az idegrendszer optimális fejlődésének másik alappillére a mozgás! Mozgás nélkül nincs íródás,

fejlődés. Az, hogy a hordozott utód milyen sokféle együttmozgást végez el a hordozójával

biztonságban, védett pozícióban, s így mennyivel gyorsabb ütemben fejődik minden területen,

már csak hab a tortán.

 

Még egy plusz hozadék, amit egyes ortopédus szakemberek állítanak, hogy a csípőficamos vagy

fejletlen csípőízületi vápával született babáknak teljesen optimális vápa alakulást­fejlődést

biztosíthat a napi 2­3 órás csípőn hordozás, hiszen a csípőízületi apparátus éppen olyan

helyzetben van tartva, hogy az optimális anatómiai helyzet kifejlődhessen. Gondoljunk csak bele,

hogy mennyivel komfortosabb és szelídebb megoldás ez, mint egy merev terpeszpelenka vagy a

régebben használt Pavlik­kengyel. A jó minőségű hordozóeszközben lévő testarttása (béka

pozíció☺) teljesen optimális a gerincoszlopnak, egész csont – és izomrendszer fejlődésének.

A hordozás kezdetben elöl – mint egy erszény – történik, majd a baba súlyától és az anya

bátorságától függően (esetleges csípőízületi probléma esetén) csípőn folytatódik s végül a háton

fejeződik be. A hordozás fortélyairól, hordozóeszközökről és egyéb hordozással kapcsolatos

információkról érdemes egy hordozótanfolyamon elméleti és gyakorlati ismereteket szerezni az

érdeklődőknek. Eger környékén a Közelbaba Egyesület foglalkozik ezen területtel.

 

(B. Dobos Judit)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.